1. Záródokumentum

2. Sajtóközlemény

Záródokumentum 

A régészeti örökség védelméről és a múzeumok szerepvállalásáról, 2010. március 1-én megrendezett konferencia szervezői az alábbi záródokumentumot teszik közzé.

Általános megállapítások

A régészeti örökség az egységes nemzeti örökség értékes, nem megújuló része, mely egységes törődést, egységes kezelést igényel
A régészeti örökségvédelem eredendő – 200 éve létező – nélkülözhetetlen és állandó tényezői a múzeumok.

A jelenlegi helyzet jellemzői

1997 – 2007 között, a beruházásokhoz kapcsolódó feltárások lehetőségeivel a múzeumok élni tudtak:

• régészeti gyűjteményeinek helyzete a korábbihoz képest jelentősen javult,
• szakembereinek száma, technikai szintje emelkedett,
• feltárásainak társadalmi hasznosulása erősödött (kiállítások, tudományos műhelyek),
• jelentős önkormányzati raktárfejlesztések, régészeti bázisok, logisztikai központok jöttek létre az ország különböző pontjain (megtöltött raktártér min. 50.000 m³). 

Elmaradt intézkedések:

• központi rendelkezés a régészeti leletanyag raktárhelyzetének megoldására (2003: a múzeumigazgatók 17 ezer m² raktárigényt prognosztizáltak),
• az egységes dokumentációs, nyilvántartási és informatikai rendszer bevezetése, amely minden gyűjtemény számára elérhető és korszerű lett volna.

Hibás intézkedések:

• A KÖSZ megjelenésével a korábban egységes jogszabályok mentén és területi alapon működő régészeti örökségvédelem – pénzügyi alapon – jogilag és területileg is kettévált.
• Az önszerveződésből és csekély központi támogatásból erőt merítő területileg illetékes múzeumokkal szemben a KÖSZ jelentős központi támogatással érvényesül.
• Az utóbbi években a régészeti örökségvédelmet érintő jogszabályok a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával születtek, esetenként törvényességük is vitatható